Villanypásztor karótávolság: hány méterenként kell oszlop?
Állandó villanypásztornál a karótávolság általában 8–10 méter, mobil kerítésnél 3–8 méter. Lónál és sertésnél nagyjából 6 méter, kutyánál körülbelül 5 méter az irányadó, vadvédelmi kerítésnél pedig a célállattól függően 3–10 méter: medve ellen kb. 3, farkas ellen kb. 5, vaddisznó ellen kb. 10 méter. Egyenetlen terepen, íveknél és szalagos vezetéknél sűríteni kell, a sarkokra és a hosszú egyenesekbe pedig erős feszítőoszlop kerül. A cikk táblázatban foglalja össze az irányadó értékeket, és egy 400 méteres példán végigszámolja, hány oszlop kell egy legelőhöz.
Miért számít a karótávolság?
A villanypásztor oszlopai nem tartják vissza az állatot, csak a vezetéket tartják a megfelelő magasságban. Ha túl messze vannak egymástól, a drót vagy a szalag a két oszlop között belóg. A belógó vezeték több bajt is okoz egyszerre: a legalsó szál a fűhöz ér és szivárog, a felső szál olyan magasságba kerülhet, ahol az állat alatta vagy fölötte átfér, a szél pedig jobban lengeti, így a szálak összeérhetnek.
A túl sűrű oszlopsor sem ideális. Feleslegesen drágítja a kerítést, több szigetelőt igényel, és minden szigetelő egy újabb lehetséges szivárgási pont. A jó karótávolság ezért mindig kompromisszum a stabilitás, a költség és a munka között, és nagyban függ attól, hogy milyen állatról, milyen vezetékről és milyen terepről van szó.
Irányadó karótávolságok kerítéstípus és állat szerint
Az alábbi értékek sík terepre, jól feszített vezetékre vonatkoznak. Az állandó és a mobil kerítésre vonatkozó számok egy osztrák biogazdálkodói szervezet ajánlásából származnak, a többi érték a gyakorlatban elterjedt irányszám.
| Kerítés vagy célállat | Irányadó karótávolság |
|---|---|
| Állandó legelőkerítés (szarvasmarha, juh) | 8–10 m |
| Mobil, áthelyezhető kerítés | 3–8 m |
| Ló | kb. 6 m |
| Sertés | kb. 6 m |
| Kutya (kertben) | kb. 5 m |
| Medve elleni kerítés | kb. 3 m |
| Farkas elleni kerítés | kb. 5 m |
| Vaddisznó elleni kerítés | kb. 10 m |
A lónál azért kisebb a távolság, mert a lovak nagy testtömeggel, gyorsan érkeznek a kerítéshez, és a szalag vagy a széles zsinór, amit náluk a jó láthatóság miatt használnak, nagyobb szélterhelést kap. A sertés az orrával a vezeték alá túr, ezért náluk az alsó szálnak kell feszesen, egyenletes magasságban futnia. Vadvédelmi kerítéseknél a célállat ereje és viselkedése a döntő: a medve átnyomja vagy lenyomja a gyengén tartott vezetéket, ezért a sűrű oszlopsor nála létfontosságú.
Állandó és mobil kerítés: honnan ered a nagy különbség?
Az állandó kerítés oszlopai mélyen a földben állnak, a vezetéket pedig feszítőkkel erősen meg lehet húzni. Egy jól feszített drót két, akár tíz méterre álló oszlop között is alig lóg be. A mobil kerítés könnyű, kézzel leszúrható műanyag vagy üvegszálas karókból áll, amelyek nem bírnak nagy húzóerőt, a vezetéket sem lehet rajtuk annyira megfeszíteni. Ezért mobil kerítésnél sűrűbben kell leszúrni a karókat, hogy a vezeték ne lógjon be.
Az oszlop anyaga is befolyásolja a távolságot. A merev faoszlop és a fémoszlop jobban tartja a feszítést, a vékony, hajlékony karó kevésbé. Az egyes oszloptípusok erősségeit és gyengeségeit az oszlopok és karók összehasonlításáról szóló cikk részletesen bemutatja.
Mikor kell sűríteni az oszlopokat?
A táblázat értékei kiindulópontok. A gyakorlatban több helyzetben is érdemes rövidebb távolsággal számolni:
- Egyenetlen terep: a dombtetőn a vezeték a talajtól elemelkedik, a mélyedésben a talajhoz közelít. Minden törésponthoz, árokhoz és bukkanóhoz külön oszlop kell, hogy a szálak magassága mindenhol egyenletes maradjon. A lejtős területek sajátosságait a dombos, egyenetlen terepen való kiépítésről szóló cikk tárgyalja.
- Ívek és kanyarok: íves vonalvezetésnél a vezeték az oszlopokat oldalirányban húzza. Minél kisebb a sugár, annál sűrűbben kell állniuk az oszlopoknak, és annál erősebbnek kell lenniük.
- Szalag és széles zsinór: a szalag nagy felületen fogja a szelet, erős szélben leng, csavarodik, és az oszlopokat is jobban terheli. Széles szalagnál a karótávolság rövidebb legyen, mint drótnál.
- Puha, nedves talaj: ahol az oszlop kevésbé áll szilárdan, ott a terhelést több oszlopra kell elosztani.
- Nagy állatnyomás: zsúfolt karám, kapu környéke, itatóhoz vezető útvonal mentén az állatok gyakrabban érik a kerítést, ott a sűrűbb oszlopsor stabilabb.
Sarokoszlopok és feszítőoszlopok
A közbenső oszlopokon kívül minden villanypásztornak szüksége van erősebb tartópontokra. A sarokoszlop ott áll, ahol a kerítés irányt vált; a vezeték két irányból húzza, ezért vastagabbnak, mélyebben levertnek kell lennie, és sokszor ferde támasztással vagy kikötéssel erősítik meg. A feszítőoszlop a hosszú egyenes szakaszok közepén áll: itt fogják meg és feszítik meg külön-külön a vezetéket, így egy szakadás vagy lazulás nem hat ki a teljes kerítéshosszra.
Hosszú, egyenes szakaszon nagyjából 50–100 méterenként érdemes feszítőoszlopot beállítani. A kapuk két oldalán is erős oszlop kell, hiszen ott a vezeték vége rögzül. A sarok- és feszítőoszlopokon a szigetelőnek is bírnia kell a húzóerőt, ide feszítő- vagy sarokszigetelő kerül. A vezeték helyes megfeszítéséről a drót szakszerű feszítéséről szóló útmutató ír.
Hány oszlop kell? Számítás egy 400 méteres legelőre
Az oszlopszám kiszámítása egyszerű osztás, de néhány dologra érdemes odafigyelni. A kiinduló adat a kerület, ezt a területet körbejárva vagy térképről lehet megállapítani. A pontos felmérés módszereit a terület felméréséről szóló cikk mutatja be.
Vegyünk példának egy téglalap alakú, nagyjából 400 méter kerületű legelőt, állandó kerítéssel, kétszálas drótvezetékkel, 8 méteres karótávolsággal és egy 4 méteres kapuval.
- Közbenső oszlopok: 400 m / 8 m = 50 oszlophely. Zárt körnél a kezdő és a záró oszlop egybeesik, ezért nem kell hozzáadni még egyet.
- Sarokoszlopok: a téglalapnak négy sarka van. Ezek a közbenső oszlophelyek közül négyet kiváltanak, de erősebb kivitelben, támasztással.
- Feszítőoszlopok: ha a hosszabb oldalak 100 méter körüliek, oldalanként egy feszítőoszlop a közepén elegendő, ez további néhány erős oszlop.
- Kapuoszlopok: a kapu két oldalán egy-egy erős oszlop, amelyek a sarok- vagy feszítőoszlopokhoz hasonlóan készülnek.
Az eredmény tehát nagyjából 50 oszlop, amelyből 4 sarokoszlop, továbbá néhány feszítő- és kapuoszlop erősebb kivitelben. Egyenetlen terepen, íveknél vagy szalagnál ehhez még 10–20 százalék tartalékot érdemes hozzászámolni.
Az oszlopszámból a szigetelők száma is adódik: közbenső oszlopokon oszloponként és szálanként egy szigetelő kell, a sarok- és feszítőoszlopokon pedig szálanként feszítőszigetelő. A vezeték hossza a kerület mínusz a kapuszélesség, szorozva a szálak számával, plusz nagyjából 5 százalék ráhagyás: (400 m − 4 m) × 2 × 1,05 ≈ 832 méter. Aki nem szeretne kézzel számolni, használhatja az ingyenes villanypásztor kalkulátort, amely egy térképen berajzolt területből kiszámolja az oszlopok, a vezeték és a szigetelők szükséges mennyiségét.
Tipikus hibák az oszlopok kiosztásánál
Egyforma távolság a teljes kerítésen. A mérőszalaggal kimért, szabályos oszlopsor jól mutat, de nem veszi figyelembe a terepet. Jobb, ha a gazda először a töréspontokat, a sarkokat, a kapukat és a feszítőoszlopokat jelöli ki, és csak utána osztja el köztük egyenletesen a közbenső oszlopokat.
Gyenge sarokoszlop. Ha a sarok enged, az egész oldal vezetéke meglazul, és a közbenső oszlopok hiába állnak sűrűn. A sarokoszlopon nem érdemes spórolni.
Mobil karók állandó kerítésben. A könnyű karókat sokan ideiglenesen leszúrják, aztán évekig ott maradnak. Állandó kerítésnél a műanyag karó kifakul, rideggé válik, a sűrűbb kiosztás miatt pedig drágább is lehet, mint néhány tartós oszlop.
A szélterhelés figyelmen kívül hagyása. Nyílt, szeles területen a szalagos kerítés oszlopai kidőlhetnek, a szalag elszakadhat. Ilyen helyen vagy sűrűbb oszlopsor kell, vagy keskenyebb szalag, illetve zsinór. Medvés vagy farkasos területen pedig a vadvédelmi irányszámoktól nem érdemes felfelé eltérni, mert ott a kerítés egyetlen gyenge szakasza is elég ahhoz, hogy a ragadozó átjusson.
