Villanypásztor háziállatoknak

A háziállatok eltérő testfelépítése és viselkedése miatt minden fajhoz másfajta villanypásztoros megoldás illik. Szarvasmarhának erősebb impulzus és magasabb vezeték, baromfinak több, sűrűn elhelyezett szál, lónak jól látható szalag, kutyának és sertésnek alacsonyan futó vezeték a megfelelő. Ebben a kategóriában fajra szabott útmutatókat találsz: feszültségbeállítás, vezetékmagasság, oszloptáv, kerítéskialakítás és gyakorlati tanácsok arra vonatkozóan, hogyan tarthatod biztonságban a karámon belül az állataidat, és hogyan szoktathatod őket fokozatosan a villanypásztoros kerítéshez.

Miért más kerítés kell minden háziállathoz?

A háziállatok kerítésigénye nem általános: a szarvasmarha tömege és ereje miatt erős impulzust igényel, a ló érzékeny a nem látható szalagra, a baromfi alacsonyan és sűrűn elhelyezett szálakat kíván, a kecske pedig hírhedten ravasz, ezért szigorúbb kialakítást követel meg. Egy univerzálisra tervezett kerítés vagy túl gyenge a nagytestű állatokhoz, vagy fölöslegesen drága a kicsikhez.

Milyen feszültség és vezetékmagasság a megfelelő?

A megfelelő üzemi feszültség minden faj esetén 4000–6000 V között legyen, de a vezetékek száma és magassága fajonként eltér. Egy hibás magasságban felszerelt szál egyszerűen átengedi az állatot, vagy fordítva: állandóan földeli a kerítést. A Villanypasztorok.hu fajspecifikus útmutatói pontos méreteket adnak az egyes állatfajokhoz.

  • Szarvasmarha: 2 szál, 70 cm és 110 cm magasságban.
  • Ló: 3 szál szalag, 50, 90 és 130 cm magasságban.
  • Juh és kecske: 4–5 szál vagy háló, 20 cm-től 110 cm-ig.
  • Baromfi: 50 cm magas háló, sűrű függőleges szálakkal.
  • Sertés: 2 szál, 20 cm és 40 cm magasságban.
  • Kutya: 1–2 szál, 25 cm és 50 cm magasságban.

Hozzászoktatás a kerítéshez

Új állatot soha nem szabad bejáratlan kerítés mellett legelni hagyni. A bevett gyakorlat szerint az állatot először felügyelet mellett egy vagy két alkalommal érdemes a vezetékhez engedni, hogy egyszer megérezze az impulzust. Egy egészséges állat 1–2 érintés után már életre szólóan tartja a távolságot, és ezzel hosszú távon is biztonságosabb lesz a karám.

Tipikus hibák, amelyeket érdemes elkerülni

A leggyakoribb gond a túl alacsony feszültség, a rosszul megválasztott vezetékmagasság és a hiányos földelés. Egy 3000 V alatti kerítést a nagyobb állatok hamar „kitanulnak”, és átgázolnak rajta. Az is gyakori probléma, hogy az új tulajdonos nem méri rendszeresen a feszültséget, így csak akkor derül ki a hiba, amikor az állatok már kiszöktek.

„`

Kérdések és válaszok

Általában 2 szál elegendő, 70 cm és 110 cm magasságban. Borjas tehénhez vagy bikához érdemes egy harmadik szálat is hozzáadni 40 cm-en, hogy a fiatalok ne férjenek alá.

Igen, de fontos a jól látható, 20–40 mm-es szalag használata 3 magasságban (50, 90, 130 cm). A ló érzékeny állat, ezért a kerítésnek vizuálisan is észrevehetőnek kell lennie, hogy ne rohanjon bele.

A kecske rendkívül találékony – legalább 4–5 szálú vezeték vagy speciális kecsketartó háló szükséges, ahol a legalsó szál 20 cm-en, a legfelső 110 cm-en fut. A földelést különösen érdemes ellenőrizni.

Nem, a villanypásztor által kibocsátott impulzus rövid (kevesebb, mint 1 ezredmásodperc) és szabályozott. Az állat egy határozott, de ártalmatlan rúgásszerű élményt érez, és ezt megjegyzi.

Először pórázon vezetni kell az állatot a vezeték mellett, majd hagyni, hogy egyszer-kétszer hozzáérjen. A kutyák gyors tanulók, általában 1–2 alkalom után tartós távolságtartást mutatnak.

Ehhez a klasszikus szálas megoldás helyett a 50 cm magas elektromos baromfiháló a leghatékonyabb, mert a sűrű függőleges szálak megakadályozzák az átbújást és a róka, görény támadását is.

Egy 200–500 méteres, 2–3 szálas rendszer komplett tartozékokkal és pásztorral 80–200 ezer forint között valósítható meg. A háló tartalmú baromfirendszer 50–100 ezer forint körül.

Hetente legalább egyszer érdemes feszültségmérővel végigmenni a kerítésen. Esős időszakban, magas növényzetben vagy lehullott ágak után a gyakoriságot indokolt növelni.