Miért más kerítés kell minden háziállathoz?
A háziállatok kerítésigénye nem általános: a szarvasmarha tömege és ereje miatt erős impulzust igényel, a ló érzékeny a nem látható szalagra, a baromfi alacsonyan és sűrűn elhelyezett szálakat kíván, a kecske pedig hírhedten ravasz, ezért szigorúbb kialakítást követel meg. Egy univerzálisra tervezett kerítés vagy túl gyenge a nagytestű állatokhoz, vagy fölöslegesen drága a kicsikhez.
Milyen feszültség és vezetékmagasság a megfelelő?
A megfelelő üzemi feszültség minden faj esetén 4000–6000 V között legyen, de a vezetékek száma és magassága fajonként eltér. Egy hibás magasságban felszerelt szál egyszerűen átengedi az állatot, vagy fordítva: állandóan földeli a kerítést. A Villanypasztorok.hu fajspecifikus útmutatói pontos méreteket adnak az egyes állatfajokhoz.
- Szarvasmarha: 2 szál, 70 cm és 110 cm magasságban.
- Ló: 3 szál szalag, 50, 90 és 130 cm magasságban.
- Juh és kecske: 4–5 szál vagy háló, 20 cm-től 110 cm-ig.
- Baromfi: 50 cm magas háló, sűrű függőleges szálakkal.
- Sertés: 2 szál, 20 cm és 40 cm magasságban.
- Kutya: 1–2 szál, 25 cm és 50 cm magasságban.
Hozzászoktatás a kerítéshez
Új állatot soha nem szabad bejáratlan kerítés mellett legelni hagyni. A bevett gyakorlat szerint az állatot először felügyelet mellett egy vagy két alkalommal érdemes a vezetékhez engedni, hogy egyszer megérezze az impulzust. Egy egészséges állat 1–2 érintés után már életre szólóan tartja a távolságot, és ezzel hosszú távon is biztonságosabb lesz a karám.
Tipikus hibák, amelyeket érdemes elkerülni
A leggyakoribb gond a túl alacsony feszültség, a rosszul megválasztott vezetékmagasság és a hiányos földelés. Egy 3000 V alatti kerítést a nagyobb állatok hamar „kitanulnak”, és átgázolnak rajta. Az is gyakori probléma, hogy az új tulajdonos nem méri rendszeresen a feszültséget, így csak akkor derül ki a hiba, amikor az állatok már kiszöktek.
„`
Kérdések és válaszok