Villanypásztor juhhoz és kecskéhez

A juh és a kecske első ránézésre hasonló – mindkettő kisebb kérődző, legelőre való. De viselkedésük, és ezzel a kerítési igényük alapvetően különbözik. A kecske aktív, kíváncsi és rendkívül leleményes szökő: amit meg lehet próbálni, azt megpróbálja. A juh általában csoporthajlamú és kevésbé vállalkozó szellemű – de gyapja elektromos szigetelőként viselkedik, ami az elektromos kerítés hatékonyságát csökkenti. Az alábbiakban mindkét fajhoz a célszerű megközelítés kerül bemutatásra.

Juh és az elektromos kerítés sajátosságai

A juh gyapja kiváló elektromos szigetelő – ez a természetes védelem a téli hideggel szemben remekül működik, de az elektromos kerítésnél problémát okoz. A drótot megérintő gyapjú nem vezeti jól az áramot az állat testébe, így a visszatartó hatás csökken. A megoldás: a juh orrát és lábát kell megcélozni, nem a testét – ezeken a pontokon a bőr vékony és az ütés érezhető.

Ebből következik a kerítés kialakításának alapelve: az alsó drót alacsony (15–20 cm), hogy az orrhoz a lehető legközelebb legyen, amikor az állat a kerítéshez közelít. A drótok távolabb legyenek a talajtól, mint juhonkénti elrendezésnél általában javasolt – a ló eseténél alacsonyabb, de a szarvasmarhánál magasabb.

Juhkerítés konfigurációja

Egyszerű juhkerítés esetén általában 3–4 drót elegendő. Az ajánlott elrendezés: az első drót 20–25 cm-en, a második 40–45 cm-en, a harmadik 55–60 cm-en. Ha a szomszédos legelőn ragadozók is megjelenhetnek (pl. kutya, róka), negyedik drót 75–80 cm-en is javasolt.

A kerítés közelében lévő csekély magasságú drótok alacsonyabb nyomású (kisebb) állatoknál is elégséges visszatartást biztosítanak – feltéve, hogy az ütés erős és egyértelmű. Az egyes drótok feszítése legyen gondos, mert a laza drót lelóg és a gyapjas anyán nem biztos, hogy az orrra ér.

A gyapjú és az ütés kapcsolata – betanítás fontossága

Mivel a gyapjú szigetel, a juh betanítása gondosabb körülményeket igényel, mint más állatok esetén. A betanítás leghatásosabb időszaka nyírás utáni rövid ideig, vagy tavasszal, amikor a gyapjú rövid. Ilyenkor az állat bőre közelebb van a dróthoz, és az ütés erőteljesebben érezhető.

A betanítás módja: az állatok az első napokban egy kisebb, jól körülhatárolt területre kerülnek, ahol a kerítést szinte biztosan meg fogják érinteni. Az első ütések tapasztalata hosszan megmarad az emlékükben – a csoporthajlam is segíti a tanulást: ha az egyik megkapja az ütést, a többiek is felfigyelnek.

Kecske – a legigényesebb kerítési feladat

A kecske a legkreatívabb szökő az állattartásban. Felmászik, alábúj, átugorja, nekifeszül és kitolaja, elrágja, meglöki – a kerítéssel szembeni lehetőségek kimerítésére minden lehetséges módszert kipróbál. Ez nem gonoszságból ered, hanem az állatfaj természetéből: a kecske eredeti élőhelye sziklás, terepen szűkös táplálékú hegyi terület, ahol az élelmet és a biztonságot aktív kereséssel kellett megtalálni.

Elektromos kerítéssel a kecske visszatartható – de csak megfelelő kialakítással és kellő energiával. A kecske nem retteg a kerítéstől annyira, mint a juh vagy a szarvasmarha – az ütés rövid, és a kecske kockázatmérlegelő: ha elég éhes vagy kíváncsi, újra megpróbálja.

Kecskéhez javasolt kerítéskonfiguráció

Kecskéhez a villanypásztor legjobb eredménnyel kombinált kerítéssel alkalmazható: hagyományos sövényháló vagy caprine háló (kecskének tervezett kis négyzetrácsú háló) a mechanikus akadály, belső oldalán egy villanypásztor-drót, amely megakadályozza, hogy az állat a hálóra másszon vagy alábújon.

Ha kizárólag villanypásztor alkalmazható, akkor több drót és szűkebb közök szükségesek: az első drót 20 cm-en, a következők 20 cm-enként, összesen 4–5 drót. Az esetleges felsőbb drótokat a magasabb kecskefajokhoz kell igazítani – egyes fajtáknál a 100 cm feletti drót is szükséges az ugrás megakadályozásához.

A szükséges energiaszint és feszültség

Juhhoz és kecskéhez egyaránt magasabb kerítésfeszültség ajánlott, mint sok más háziállatnál. A gyapjú szigetelőhatása miatt juhoknál a kerítésdrótnak legalább 3000–4000 V-ot kell mutatnia a kerítés távolabbi pontjain is. Kecskéknél ugyanez az értékszint szükséges, de a nagy visszatartási igény miatt a biztonsági tartalék is fontosabb – a készülék kimeneti energiájának legyen elegendő tartaléka, hogy egy közepes szivárgási helyzet esetén sem esik a feszültség a hatásos szint alá.

A megfelelő készülék kimeneti energiájának meghatározásáról részletes segítséget nyújt a energiaválasztási útmutató.

Ragadozók elleni védelem

Juh és kecske esetén a villanypásztor kettős célt szolgálhat: visszatartja az állatokat a legelőhatáron belül, és – megfelelő kialakítással – megakadályozza a ragadozók bejutását. A ragadozók (farkas, kutya, róka) ellen tervezett kerítésnél a külső drótok is feszültek, és a kerítés alagsora közelebb van a talajhoz. A ragadozó elleni villanypásztor-kerítések specifikus kialakításáról részletes útmutató olvasható a ragadozók elleni kerítés cikkben.

Napelemes vagy hálózati rendszer kisebb gazdasághoz?

Kisebb juh- vagy kecskefarm esetén – ahol a legelő nem nagy és az istálló közelében van – a hálózati rendszer általában egyszerűbb. Nagyobb, kiterjedt legelőn, ahol a hálózat nem érhető el, a napelemes megoldás az egyetlen realisztikus alternatíva. A napelemes rendszernél különösen fontos a gondos méretezés, mert a juh- és kecskelegelőn a kerítést sűrűbben tesztelik, ami magasabb terhelést és energiaigényt jelent. Az energiaforrások összehasonlítása részletesen a energiaforrások összehasonlítása cikkben található.

Karbantartás és ellenőrzés

Juh- és kecskelegelőnél a kerítés karbantartása az átlagosnál intenzívebb figyelmet igényel. A kecske aktívan teszteli a kerítést, a juh gyapjával könnyen nekimegy és szivárgást okozhat. A feszültségmérést legalább kéthavonta el kell végezni, nyáron, amikor a növényzet buja, havonta ajánlott. A szezonális karbantartási teendők – különösen a kerítés mentén a növényzet visszavágása – kulcsfontosságú a megfelelő feszültség fenntartásához. Részletes karbantartási útmutató olvasható a szezonális karbantartási cikkben.